A cikk szerzője Wei Tseng (曾雋崴) tajvani ügyvédnő.
A cikk a tajvani végkielégítést (資遣費) ismerteti.
A végkielégítés szabálya jogrendszerenként eltér.
Egyes jogrendszerekben – például Koreában – a társaság végkielégítést köteles fizetni, amikor a munkavállaló elhagyja a vállalkozást.
Tajvanon ez másként van.
A végkielégítés fizetésének kötelezettsége csak akkor keletkezik, ha a társaság bocsátja el a munkavállalót.
Ha a munkavállaló maga mond fel, a társaságnak nem kell végkielégítést fizetnie.
Ha a munkavállaló azonban jogellenes cselekményt követ el,
megsérti a belső szabályzatot (工作規則),
vagy ok nélkül 3 napon át egymás után hiányzik a munkából (曠工),
a társaság végkielégítés fizetése nélkül is elbocsáthat.
Az alábbi táblázat foglalja össze.
| Fajta | Gazdasági felmondás (資遣員工, 經濟解僱) | Fegyelmi felmondás (解僱員工, 懲戒解僱) | A munkavállaló saját felmondása 員工自請離職 |
| Jelentés | Ha a munkáltatónál a vállalkozás helyzete miatt személyzeti kiigazításra van szükség, az ok a munkáltató gazdasági körében van, nem a munkavállaló felelősségében. Ezért a munkáltatónak be kell tartania a felmondási időt (預告期間), és végkielégítést kell fizetnie, hogy kiegyenlítse a munkavállaló hátrányait. | Ha a munkavállaló jogellenes vagy helytelen cselekményt követ el, a munkáltató előzetes felmondás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaszerződést (勞動契約), és nem kell végkielégítést fizetnie. Ez a munkáltató fegyelmi jogosítványainak egyike. | A munkavállaló bármikor megszüntetheti a szerződést, de a foglalkoztatás ideje szerint be kell tartania a felmondási időt, hogy a munkáltató el tudja végezni az átadás-átvételt, és pótlást találjon. |
| Feltételek | Van (a tajvani munkaügyi törvény 11. cikke) | Van (a tajvani munkaügyi törvény 12. cikke) | Nincs |
| Előzetes felmondás | Szükséges | Nem szükséges | Szükséges |
| Nehézség | könnyű | nehéz | könnyű |
| Kell-e a társaságnak végkielégítést (資遣費) fizetnie | Szükséges | Nem szükséges | Nem szükséges |
| Tajvani munkaügyi törvény, 11. cikk (勞動基準法第11條): Hacsak a következő esetek egyike nem következik be, a munkáltató még a munkavállaló előzetes értesítése után sem szüntetheti meg a munkaszerződést. 1. A tevékenység megszüntetése (歇業) vagy a vállalkozás átruházása (轉讓) 2. Veszteség (虧損) vagy a tevékenység szűkítése (業務緊縮) 3. Vis maior 1 hónapig vagy hosszabb ideig tartó működési szünetet igényel 4. A tevékenység jellege létszámcsökkentést igényel, és az elbocsátott személy más megfelelő munkakörbe nem helyezhető 5. Meghatározott munkavállaló a munkakör által követelt munkát kielégítően nem tudja elvégezni | Tajvani munkaügyi törvény, 12. cikk (勞動基準法第12條): A munkáltató előzetes értesítés nélkül elbocsáthat, ha a munkavállalónál a következő esetek valamelyike fennáll. 1. Aki a munkaszerződés megkötésekor valótlan nyilatkozatot tesz, a munkáltatót tévedésbe viszi, és a vállalkozást kár kockázatának teszi ki 2. Aki erőszakot alkalmaz, vagy súlyosan sérti a munkáltatót, családját, képviselőjét (代理人) vagy más munkatársakat 3. Akinek jogerősen határozott idejű szabadságvesztést (有期徒刑) vagy súlyosabb büntetést szabtak ki, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése (緩刑) nélkül, és pénzbüntetésre váltást (易科罰金) sem engedélyeztek 4. A munkaszerződés vagy a munkaszabályzat súlyos megsértése 5. Aki szándékosan rongálja vagy elhasználja a munkáltató gépeit, szerszámait, nyersanyagait, termékeit vagy egyéb javait, vagy szándékosan felfedi a munkáltató műszaki és kereskedelmi titkait, és kárt okoz a munkáltatónak 6. Indokolt ok nélküli hiányzás (曠工) 3 napon át egymás után, vagy egy hónapban 6 napon vagy annál több napon |
Tajvanon, 1 betöltött év szolgálati idő (年資) után a munkáltató 0,5 havi átlagbért (平均工資) köteles végkielégítésként fizetni, legfeljebb 6 havi bérig. Ez a képlet arra a szolgálati időre vonatkozik, amelyre a munkavállalói nyugdíjról szóló törvény (勞工退休金條例) 12. cikke alkalmazandó; arra a szolgálati időre, amelyre a munkaügyi törvény (勞動基準法) 17. cikke alkalmazandó, 1 év szolgálati időnként 1 havi átlagbért fizetnek, felső határ nélkül.
Ha a munkavállaló bére magas, és bizonyos szolgálati időt elértek,
a végkielégítés is viszonylag magasabb.
Ekkor egyes kevésbé lelkiismeretes tajvani társaságok különféle eszközöket alkalmaznak,
hogy ne kelljen magas végkielégítést fizetniük,
és a munkavállalókat saját felmondásra késztetik.
A munkavállalóknak óvatosnak kell lenniük,
és ügyelniük kell arra, hogy ne essenek a társaság csapdájába.
Az alábbiakban egy ügy szerepel, amelyben az iroda eljárt.
Vegyük A társaságot: ismert cég, Tajvan-szerte fiókhálózattal.
Valamilyen okból a vezetés megváltozott,
és az új vezetés, a tisztség átvétele után azonnal,
a személyzeti költségek csökkentése érdekében,
egymás után hívta beszélgetésre a jól fizetett, régi munkavállalókat.
Az iroda egyik ügyében B úr több mint 10 éve dolgozott az A társaságnál
és Közép-Tajvan régiójában a legjobb eredményű kereskedő volt.
Mivel a bér és a jutalmak nagyon magasak voltak,
a társaság B urat vette célba.
Egy napon a vezető beszélgetésre hívta B-t,
és hirtelen korholni kezdte, mondván, hogy B nem dolgozik lelkiismeretesen.
Azt mondta, hogy a társaságnak nehézségei vannak,
B-nek áldozatot kellene hoznia és példát mutatnia,
valamint csökkentenie a bért és a tisztséget.
Ellenkező esetben B-nek el kellene hagynia a társaságot.
A4-es lapot adott B-nek.
Azt kérte, hogy írja le: „Én, [név], önként csökkentem a tisztséget és a bért.”
Ez volt a kért szöveg.
Ezt a megállapodást az összes többi munkavállalónak meg akarták mutatni,
hogy kövessék.
B Közép-Tajvan régiójában a legjobb eredményű munkavállaló volt,
sok pénzt hozott a társaságnak,
és minden nap lelkiismeretesen dolgozott,
ezért erősen elutasította ezt az észszerűtlen követelést.
B megtagadta ennek leírását,
és végül a vezető dühében felszólította, hogy távozzon.
B sérelem és szomorúság érzésével hagyta el
azt a társaságot, ahol 10 éve volt,
és azután már nem járt be dolgozni.
Ugyanígy a társaság
sok vezető munkavállaló bérét csökkentette,
és a munkavállalók egy része nem viselte el ezt a bánásmódot,
és maga mondott fel.
B azonban a vezetésváltás után
felismerte, hogy a társaság helytelen módon akarja eltávolítani a munkavállalókat,
és ezt korán észrevette,
és mivel már a munkavállalók távozása előtt álláshirdetéseket fedezett fel,
B azon a napon, amikor a beszélgetésre ment,
a teljes folyamatot mobiltelefonnal rögzítette,
és ki tudta mutatni, hogy nem maga mondott fel.
Ezért később, jogi képviselettel,
érvényesíteni tudta a törvény szerint járó végkielégítést,
míg a többi távozó munkavállaló a törvény szerinti jogosultságot nem tudta ugyanígy igazolni.
Mivel ilyen eset sok van,
bizonyítékokat kell megőrizni,
ha a társaság helytelen eszközöket alkalmaz.
Ha a társaság a munkavállalók apró hibáit jegyzi,
nehezen elérhető célokat tűz ki,
túlzott követeléseket támaszt,
vagy a munkavállalókat különös munkakörbe helyezi,
bizonyítékokat kell megőrizni.
A szokásos jelenléti nyilvántartásokat,
a túlóra-nyilvántartásokat, az eredmény-nyilvántartásokat,
a belső szabályzatot, a munkatársakkal és a felettesekkel folytatott e-mail-levelezést
valamint a felettesekkel folytatott beszélgetések felvételeit –
Őrizze meg a saját maga számára kedvező bizonyítékokat.
Ha Tajvanon dolgozik, a végkielégítést nehezebb megszerezni, mint gondolná.
A megszerzés a törvényi feltételektől függ.
Ne kössön könnyen egyezséget a társasággal,
és ügyeljen arra, hogy a társaság ne bocsássa el helytelen módon,
és ne késztesse saját felmondásra.
A végkielégítés a munkavállaló törvényes joga,
és a társaságnak a törvényi feltételek teljesülése esetén kell fizetnie.
Önnek is védenie kell a jogait Tajvanon.
Lásd még:
Kérdések
- Tajvanon kap-e végkielégítést a munkavállaló, ha maga mond fel?
- Nem. Egyes más jogrendszerektől – például Koreától – eltérően Tajvanon a végkielégítés (資遣費) fizetésének kötelezettsége csak akkor keletkezik, ha a társaság bocsátja el a munkavállalót; ha a munkavállaló maga mond fel, a társaságnak nem kell végkielégítést fizetnie.
- Fegyelmi felmondáskor is kell a társaságnak végkielégítést fizetnie?
- Nem. Ha a munkavállaló jogellenes cselekményt követ el, megsérti a belső szabályzatot, vagy indokolt ok nélkül 3 napon át egymás után hiányzik (a munkaügyi törvény 12. cikke, 勞動基準法第12條), a társaság előzetes felmondás nélkül elbocsáthat, és nem kell végkielégítést fizetnie. Ezzel szemben a gazdasági felmondás (11. cikk) előzetes felmondást és végkielégítés kifizetését igényli.
- Hogyan számítják a tajvani végkielégítést?
- 1 betöltött szolgálati évenként a munkáltató 0,5 havi átlagbért köteles végkielégítésként fizetni, legfeljebb 6 havi bérig. Ez a képlet arra a szolgálati időre vonatkozik, amelyre a munkavállalói nyugdíjról szóló törvény (勞工退休金條例) 12. cikke alkalmazandó; arra a szolgálati időre, amelyre a munkaügyi törvény (勞動基準法) 17. cikke alkalmazandó, 1 év szolgálati időnként 1 havi átlagbért fizetnek, felső határ nélkül.
