Emlékszik még a hagyományos tajvani fodrászszalonok (理髮廳) korára?
Ezekben a szalonokban a hajmosás módja nagyon sajátos volt.
A hajvágáson túl különféle szolgáltatások voltak, például borotválás és arckezelés.
A lényeg pedig az volt, hogy ülve kaphatott hajmosást fejbőr-, váll- és nyakmasszázzsal.
Már egyetlen hajvágásért is élvezhette ezt a magas színvonalú szolgáltatást, ezért az ár-érték arány kiváló volt.
Nagyon hasonlított a mai vietnami stílusú hajmosásra.
Ezek a tajvani stílusú szalonok pedig sok tajvani ember számára külön kulturális emlékek maradtak.
(Nem árulom-e el akaratlanul a koromat?)
Akárhogy is, ha masszázsról (按摩) van szó,
Tajvanon sok masszázs utca is van.
Mindenféle masszázsüzlet sorakozik ott.
Van látássérültek által végzett masszázs (視障按摩), lábmasszázs, olajos masszázs, thai masszázs és más formák.
Lényegében mindenki a saját ízlésének megfelelő masszázst választhatja a feszültség oldására.
És az, hogy ma ennyi masszázsüzlet létezik, éppen ehhez az alkotmányértelmezési kérelemhez (釋憲) köthető.
Amikor Tajvan 1980-ban kihirdette és hatályba léptette a fogyatékosok jólétéről szóló törvényt (殘障福利法),
ténylegesen csak látássérült személyek (視障者) végezhették a masszőri foglalkozást (按摩業).
Ép látású személy (非視障者) nem gyakorolhatta jogszerűen ezt a foglalkozást.
Ez a törvény 2003-ig maradt fenn; akkor Lin úr, aki fodrászszalont üzemeltetett,
két ép látású munkavállalót foglalkoztatott hajmosási és masszázsszolgáltatásra, és a rendőrség ezt megállapította.
Az akkori jog szerint Lin úrnak és ezeknek a munkavállalóknak közigazgatási bírságot (罰鍰) szabtak ki, rendre 40.000, 10.000 és 20.000 TWD (新臺幣) összegben.
Lin úr e szankciót nagyon igazságtalannak tartotta, és alkotmányértelmezést kért.
Tajvanon
a látássérült személyek növekedésükben, tevékenységükben, tanulásukban és oktatásukban, többek között, számos akadályba ütköznek,
és a foglalkozások, amelyeket végezhetnek, nagyon korlátozottak.
Ezért az akkori jogalkotó, hogy a gyengébb helyzetben lévő látássérült személyeket védje,
olyan törvényt alkotott, amely a látássérült személyek foglalkoztatását és létfenntartáshoz való jogát (生存權) védte.
Az idő múlásával és a fogyasztói piac bővülésével azonban
az a vélemény jelent meg, hogy csupán a látássérült személyek jogainak védelme túlságosan korlátozza az ép látású személyek munkához való jogát.
A látássérült és az ép látású személyek foglalkozási jogairól szóló vitában sok ellentétes vélemény hangzott el.
Például azt kérdezték, hogy az írott szabály, amely kizárólag látássérült személyeknek engedte a masszázs gyakorlását, nem diszkrimináció-e az ép látású személyekkel szemben,
és kétségbe vonták, hogy e szabály ténylegesen hozzájárult-e a látássérült személyek foglalkoztatásának és létfenntartásának védelméhez.
Végül az alkotmánybírák (大法官) alkotmányellenesnek (違憲) nyilvánították azt a rendelkezést, amely kizárólag látássérült személyeknek engedte a masszőri foglalkozás gyakorlását.
Összehasonlításképpen Koreában – ez csak egy megjelölt külföldi példa –, ahol sok látássérült személy masszázsból tartja fenn magát,
elvben csak a képesítési igazolást szerzett látássérült személyek végezhetik a masszőri foglalkozást.
Igaz, hogy Korea kormánya masszázs-igazolványokat ép látású személyeknek is kiadott,
és sok látássérült személy, attól tartva, hogy elveszíti a megélhetését, heves tiltakozásokat szervezett.
Jelenleg Korea továbbra is csak a képesítéssel rendelkező látássérült személyeknek engedi a masszőri foglalkozást,
és ha valaki e képesítés nélkül más személytől masszázsdíjat szed,
a koreai orvosi törvény szerint 3 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.
Ha ép látású személy masszázstevékenységet üzemeltet, 5 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.
Ez mutatja, hogy minden állam eltérő megközelítéseket alkalmaz a különféle csoportok jogainak és érdekeinek védelmére.
Minden csoport jogainak és érdekeinek védelme folyamatosan változik az idővel,
és a jogalkotó igyekszik viszonylag kiegyensúlyozott megoldást találni az érdekek összeütközésének rendezésére.
Ma sokan a feszültség oldására választják a masszázst,
ám e folyamatban továbbra is előfordulnak szexuális zaklatási (性騷擾) vagy szeméremsértő (猥褻) esetek.
Ami eredetileg csupán masszázs igénybevétele lett volna a feszültség oldására,
élethosszig tartó traumává válhat, ha szexuális zaklatás éri az embert.
Ha tajvani masszázs során kényelmetlenséget vagy valami szokatlant érez,
jelezze ezt haladéktalanul, vagy kérje a kezelés megszakítását, hogy megvédje magát.
Ha úgy ítéli meg, hogy szexuális zaklatás érte,
menjen a rendőrőrsre megbízható ismerőssel vagy tajvani ügyvéddel (律師), és tegyen feljelentést.
